Cigányság történeti múltja és jelene



Cigányság történeti múltja és jelene, különös tekintettel a dél-dunántúli régióra VI. c. konferencia

Dr. Kosztics István a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elnökének megnyitó szavai után dr. Kunszt Márta alpolgármester asszony üdvözölte a tanácskozást Pécs város nevében. Dr. Gecsényi Lajos főigazgató betegsége miatt Márfi Attila és Katona Csaba látta el az elnöki teendőket.
Elsőként Nagy Pál gyűjteményvezető tartotta meg előadását a cigányok eredetének a Kárpát-medencei fő kérdéseiről. Ismertette az elmúlt évszázadokban kialakult nézeteket az eredet kérdésében, így az egyiptomi, az indiai származási elméleteket. A legújabb német és angol kutatások szerint a cigányság bizonyíthatóan indiai eredetű, de egységes néppé a valamikori Perzsa birodalomban váltak és az ezt követő vándorlások során jutottak el Európába. Ezek az új eredmények még nem terjedtek el általánosságban és pillanatnyilag a korábbi feltevések az általánosan elterjedtek.
Zsuppos Zoltán levéltáros egy különleges forrást, a debreceni "cigány Corpus Juris"-t ismer-tette. A 18. század közepén keletkezett kiemelkedő dokumentumot kivetítetten és részletesen ismertette annak keletkezését, kialakulását. A jogi dokumentum a Felvidéken készült, és ottani arisztokraták, nemesek szerepelnek, mint a cigányok vezetői.
Perger Gyula múzeumigazgató: Adatok a cigány gyermekek nevelőszülőkhöz adásához a 18. században címmel tartotta meg előadását. A Mária-Terézia uralkodónőhöz kötődő cigány rendelkezések nyomán beindult gyermek elkobzás és elhelyezés az eddigi szakirodalomban negatív módon szerepel, pedig mint arra az előadó rámutatott, a rendelkezés és annak gyakorlata számos pozitív elemet is hozott a cigányság számára, így a gyermekek szakmát tanultak, oktatóik járandóságot kaptak az államtól. Biztosítva volt a gyermekek étkeztetése, ruháztatása és rendszeresen látogathatták szüleiket is. Számos esetben került sor gyermekek hazaszökésére.
Utána Székely Zoltán főmuzeológus vetítőképes előadásában "A cigányok változó képe a 19. századi magyar képzőművészetben" címmel ismertette nemcsak a címben szereplő időszak képzőművészeti alkotásait, de részletesen ismertette azokat a nemzetközi, sok esetben híres festmények cigány ábrázolásait, amelyek többnyire jól tükrözték a korabeli viszonyokat. Természetesen a korszak ismert sztereotípiái, mint "A tolvaj cigány" is gyakori szereplője a képzőművészeti alkotásoknak.
Katona Csaba levéltáros: Cigányzenészek külföldön a 19. században - avagy a magyar kultúra "nagykövetei" címmel tartotta meg nagysikerű előadását. A 19. században főleg a külföldiek szemében (idelátogató más országbeliek, illetve az idegenben fellépő híres cigányzenekarok révén) a magyar zene jószerivel egyet jelentett a cigányzenével. A valóság viszont a források szerint jóval árnyaltabb volt: a cigányzenészek nem csak autentikus cigányzenét és magyar népzenét játszottak, hanem a kor divatjának megfelelően keringőt, mazurkát, polkát stb. Ezen felül a hazai megítélésük eléggé vegyes volt: így pl. Liszt Ferenc is szóvá tette, hogy nem feltétlen tartja nagyra zenéjüket, Szilágyi Sándor író pedig egyenesen felháborodott azon, hogy a cigányzenét a magyar zenével azonosítják. A téma tehát polémiát szült, a sematikus külföldi megítélés korántsem egyezett a hazaival.
Csurgai Horváth József levéltár igazgató: Néhány gondolat a Cigánysors II. c. kötetről címmel lényegében az ez évben megjelent három konferencia anyagát tartalmazó kötetet ismertette. Lényegében ez volt a kiadvány első pécsi szakmai bemutatója (A kiadványt a beszámolóhoz tisztelettel mellékeljük).
Majd Tordai Rita főiskolai hallgató: Rigó Jancsi és Chimay hercegné: egy cigányprímás és ez amerikai milliomos lányának szerelme címmel tartotta meg vetítőképes, szemléletes előadását. Egy 19. század végi szerelem, amely a korabeli sajtón keresztül hatalmas port kavart szinte az egész világon: Rigó Jancsi, a híres magyar cigányprímás és Clara Ward, a még híresebb belga herceg feleségének románca. Akkoriban az ilyesféle kapcsolat páratlan botránynak számított.
Előadása nagy vonalakban vázolta a két ember életútját egymásra találásukig, csavaros szerelmük történetét, valamint annak utóéletét.
Bana József levéltár igazgató: Cigányok a kihágási iratokban a 20. század első felében címmel ismertette e kevésbé ismert forrástípusokat. Ezek lényegében napjainkban afféle szabálysértésnek feleltek meg és a kialakult gyakorlatnak megfelelően nem a rendőrség, hanem a köz-igazgatás járt el ezekben az ügyekben és szabott ki ítéletet, illetve pénzbüntetést, néhány napos elzárást. Az ügyek többsége kisebb értékű lopás, erdei természetű kihágás (falopás), lovak legeltetése a vetésben, stb. A rendőrség elvégezte a nyomozást és felterjesztette azt az eljáró törvényhatóság számára intézkedés végett. Megállapítható volt, hogy a lényegében kisebb fajsúlyú ügyekben is ügyvédek védték a megvádoltakat. Az iratok tartalmazták a megvádoltak szociális hátterét, családi állapotát, anyagi helyzetét. Emiatt e korábban kevésbé ismert irat-együttesek tanulmányozása is közelebb visz bennünket a cigányság 100 évvel ezelőtti viszonyainak megismeréséhez.
Csóti Csaba: "A cigánykérdés rendezése emberséges szigorral" - vagy a nélkül. Cigányügyi "ötletbörze" az 1900-as évek első évtizedeiben c. előadása hangzott el. A fenti idézet 1911-bol, Barabás Péter, fővárosi gyermekmenhelyi igazgatótól, nyugalmazott detektív felügyelőtől származik, és jól tükrözi az 1900-1910-es években a cigánysággal kapcsolatban, pontosabban a cigánysággal szemben kialakult nézeteket. Az ötletbörze kifejezés pontosan megfogalmazza azt a hangulatot, amely nagyjából 1900-1913 között uralta a médiát és a közigazgatásban dolgozók közbeszédét a cigányság társadalmi megítélése, integrációs lehetőségeivel kapcsolatban. A probléma - vagyis a kóbor cigányoknak az állam általi ellenőrzésének kérdése - lényegében egy idős azzal a folyamattal, melynek során a rendi társadalom helyébe a 18-19. század folyamán a polgári társadalom lépett. Az 1900-as évek elejére a kóborlók és a kóborlókkal kapcsolatos előítéletek, félelmek, valamint a kóbor cigányok szerep a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos bűncselekményekben, együttesen kiváltotta előbb a közigazgatás szereplőinek, majd az egyre népszerűbb, ma kicsit leegyszerűsítve úgy mondanánk, hogy "bulvárújságíróknak" az érdeklődését is.
Mészáros Ádám múzeumigazgató: A barcsi beások életmódjának és kapcsolatrendszerének változásai címmel tartotta meg előadását. A beás cigányok az 1770-es években tűntek fel Somogy déli részén, a Dráva menti erdőségekben. A falusi lakosságtól elkülönülten éltek. Közösségeik vérségi alapon szerveződtek, ám egyben munkaközösségek is voltak. Barcs határában két telep alakult ki a századforduló körül, melyek az 1797-ben mezővárossá emelkedett település lendületes fejlődésének köszönhették létüket. Előadásában - elsősorban az anyakönyvi adatok és a fennmaradt összeírások alapján - a beások életmódjának 19-20. századi változásait és kapcsolatrendszerük alakulását elemezte. A 20. századi változások vizsgálatához az írásos emlékek mellett egyéni visszaemlékezéseket is felhasznált. Ismertette, hogy a barcsi beások nyitott vagy zárt közösség-e, hogyan viszonyult régen, és hogyan viszonyulnak ma egyrészt más cigány közösségekhez, valamint a nem cigány városi illetve falusi lakossághoz. A beások életmódjában és kapcsolatrendszerében a 20. század hozta meg az igazán számottevő változásokat, melyeknek a pozitív és negatív hatásai egyaránt megfigyelhetők.
Rácz Attila: Marosán György: "Miért nem tudjuk kiverni a cigányokat a Köztársaság térről?" A cigány állampolgárok megítélése a Budapesti Pártbizottság szemszögéből című előadásában azt szemléltette, hogyan kezelte a Budapesti Pártbizottság, a Fővárosi Tanács, a kerületi tanácsok és a Budapesti Rendőr-főkapitányság a Magyar Szocialista Munkáspárt cigányokról hozott határozatait, hogy a helyi párt-, tanácsi és bűnüldözési szervek hogyan reagáltak a központi párthatározatokra, és hogyan viszonyultak az úgynevezett cigánykérdéshez. Nem pusztán a hivatalos párthatározatokat vizsgálta, de ugyanúgy érdekelte az előterjesztések és az üléseken elhangzott vélemények is. A jogszabályi háttér rövid ismertetése után a Budapesti Párt- és Végrehajtó Bizottság ülésein előforduló cigányügyeket
ismertette: a legtöbbet a bűnüldözés, az integráció, szociális helyzet és - bármennyire is meglepő - szólásként és fegyelmi ügyekben találkozhatunk a "cigány" szóval. A Fővárosi Tanács és a kerületi tanácsok szép csendben szabotálták a cigánykérdés megoldását, csak kampányszerűen foglalkoztak vele.. A legproblémásabb kerületek a VI., VII., XV. és a XX. voltak (nem a VIII.!). A cigányok részére létrehozott programokat nem csak ok vehették igénybe. Cigányok nem vehettek részt az előkészítésben sem, "hatósági ügyként" fogták fel. A budapesti szervek közül rendkívül érdekes háttéranyaggal szolgál a Budapesti Rendőr-főkapitányság iratanyaga. Ha eddig kételkedtünk volna, hogy a pártállamban megkülönböztették a cigány lakosságot, akkor a rendőrségi iratok igazolják, hogy igenis beszéltek cigánybűnözésről, nem elszólás vagy téves szóhasználat eredménye volt. Az itt vizsgált iratokat a korabeli szóhasználat alapján készített jegyzékekben a "cigánybűnözés" címszó alatt találjuk, és olyan címek szerepelnek bennük, mint "szokásos bűnöző" vagy "fertőzött terület".
Békesi András Phd hallgató, romológus: Pécsi cigánysorsok a politikai a politikai erővonalak sodrában, 1964-1968 című előadása a sajátságos időszak viszonyait ismertette. A már érvényben lévő párthatározat lényegében nem ismerte el a cigányság önálló etnikumi jellegét és mind szociális problémát kezelte. Ám a konkrét intézkedések tükrében az eljáró szerveknek szembesülnie kellett a probléma összetett jellegével és a nem nyilvánosságnak szánt intézkedésekben már visszatükröződnek azok az előítéletek is, amelyek napjainkban is jelen vannak a társadalomban.
Frankovics György: Om da mare, divovi, óriások - roma - szláv és magyar párhuzamok c. A délszláv és a magyar képzetekben nagy erejű, hatalmas termetű óriások, vad emberek, illetve a káosszal kapcsolatos khtonikus szörnyek, akik a még formátlan őslétezést, az elemek még koordinálatlan erőit szimbolizálják, míg a románál törpéből pillanatok alatt óriássá nőtt lények, illetve alvilági szörnyek. A hegy egyik tetejéről a másikra kalapácsot hajigálnak, s hátukon könnyűszerrel boroshordókat visznek, a szántóvető embert lovakkal együtt kötényükbe teszik; hegyeket mozgathatnak, valamint szabályozzák a folyók folyását. Egyaránt lehetnek nők és férfiak, akik nagyon ostobák. Munkakerülők. Akár ezer évig is élhetnek (Matuzsálemek). Egy szemük van a homlokukon közepén, szarvakkal a fejükön. A hegyek vagy fák csúcsain ülve lábukat a folyók vizébe lógatják. Barlangokban, lyukakban vagy erdőben élnek. Kiváló építészek hírében állnak. Gyakran a vilék (tündérek) és az emberek kapcsolatából születnek. Alakjuk kontaminálódik más lényekkel, többek között a kutyafejűekkel, s embereket esznek. A balkáni térségen alakjuk összefonódik a korábbi korok elképzelt lakóival: görögök, spanyolok, zsidók, valamint mitikus lényeivel, illetve "a pogányokkal". A kultúrhősök rendszerint legyőzik őket.
Tegzes Ferenc ny. főlevéltáros: A roma zászló című előadásában, a zászló kialakulását ismertette. Kutatásában a heraldika szabályainak figyelembevételével elemezte a címerben fellelhető különböző szimbólumokat. Utalt arra, hogy a már Magyarországon is ismert roma zászló időközben nemzetközileg is ismertté vált és általánosan az Európa Unióban elfogadottá vált.
Utolsóként Márfi Attila főlevéltáros számolt be egy új kutatói csoport életre hívásáról, amely részben egyesületként fog tevékenykedni. Épít a konferenciák eredményeire, célja a cigány történeti kutatások elősegítése, támogatása. Tagjai között már több a konferencián is előadó személy található és központja a Rácz Aladár Közösségi Ház lesz.